Itt az idő, hogy segítsünk: a lehető legnagyobb társadalmi haszonnal kell adakoznunk

Az emberi történelem azt mutatja, hogy az energia rendszerek átalakítása - főleg nagy gazdaságok esetében - hosszú időt, akár 50-100 évet is igénybe vesz. Az EU előtt álló 30 év nagyon kevésnek tűnik, hogy ezt a teljes változást végre lehessen hajtani és a célként kitűzött nettó nulla üvegház hatású gáz emissziót elérje a 28 tagállam. Ráadásul először fordul elő az emberiség története során, hogy a kibocsátás csökkentése a cél és nem kizárólag az, hogy javítsunk az energiarendszer hatékonyságán.

Oroszország Ukrajna elleni pusztító inváziója a világ érdeklődésének a középpontjába került. Miközben a közvélemény jogosan az emberi veszteségekre és szenvedésre fókuszál, a válság rávilágított arra, hogy véget kell vetni az orosz olajtól és földgáztól való függésnek. Ennek eléréséhez pragmatikusnak kell lennünk, és ésszerű alternatívákba kell fektetnünk, nem pedig vágyálmokat kergetnünk a megújuló energiáról.

Az ENSZ nemrégiben megrendezett glasgow-i klíma-csúcstalálkozóját előzetesen úgy harangozták be, mint amely az „utolsó esély” a „klímakatasztrófa” leküzdésére és az „emberiség megmentésére”. Sokakhoz hasonlóan John Kerry amerikai klímanagykövet pedig arra figyelmeztetett, hogy már csak kilenc évünk maradt arra, hogy elkerüljük a „katasztrofális” globális felmelegedés legsúlyosabb hatásait.