Tévútra kényszerítenék a szegény országokat, miközben a gazdag világ is a fosszilis energiától függ

A világ elmarad a fejlesztési ígéretei, vagyis a fenntartható fejlődési célok teljesítése terén, amelyekről még 2015-ben állapodott meg a világ összes kormánya oly módon, hogy azokat 2030-ig el kell érni. Az összes célkitűzés terén – köztük az olyan fontos területeken is, mint a szegénység felszámolása és az éhezés megszüntetése – az előrelépés a vállalt ütemhez képest kevesebb mint negyedével történik. A jelenlegi trendek alapján a világ fél évszázaddal később fogja teljesíteni az eredetileg 2030-ra kitűzött célokat.

Az energiaköltségek világszerte elszabadultak. A benzinárak megugrottak az Egyesült Államokban, míg Európa a fűtési számlák emelkedése miatt került energiaválságba. Az Egyesült Királyságban arra figyelmeztetnek: az idősek élelem vagy fűtés nélkül maradhatnak a megnövekedett energiaszámlák miatt. Ennek a jelenségnek egy részét az okozza, hogy a világ újraindult a járvány után, azonban az is elmondható, hogy a klímapolitika egyre jobban emeli az árakat. Az új nettó zéró emissziós vállalások ezer milliárdos költségekkel járnak, ami a klímaváltozás kezelésének rossz irányát jelenti.

Napjaink klímavédelemről folyó diskurzusában két, egymásnak igencsak ellentmondó állítást is megfogalmaznak. Egyfelől szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a beígért klímavédelmi intézkedéseknek súlyos gazdasági káruk lesz. Egy új jelentésben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) azt állapította meg, hogy a nettó zéró széndioxid-kibocsátás 2050-re történő elérése valószínűleg „az emberiség legnagyobb kihívása lesz, amivel valaha is szembesült”. Ezzel igen magasra tették a lécet felülmúlva a II. világháború, a fekete pestis és a koronavírus jelentette problémákat.