Van egy módszer, ami visszafordíthatná a globális felmelegedést, de sokan félnek tőle

Amilyen biztosan emelkedik a hőmérséklet a nyár folyamán, a klímaváltozással kapcsolatos vészmadárkodó hangok újabb és újabb történetekkel állnak elő az életveszélyes hőségkupolákkal, az apokaliptikus tűzvészekkel és a bibliai áradásokkal, amelyekért kimondottan a globális felmelegedést teszik felelőssé. Az ennek alátámasztására szolgáló adatokat azonban gyakran váltogatják, a javasolt szakpolitikai válaszok pedig rendkívül hatástalanok.

A világ gazdag felének túl sok politikusa és klímavédelmi aktivistája elfelejti, hogy a bolygó nagy részét továbbra is szegénység és éhínség sújtja. Mégis a gazdag országok egyre nagyobb mértékben költenek fejlesztési segélyek helyett klímavédelemre. A Világbank, amelynek elsődleges célja a szegénység felszámolása, most bejelentette, hogy forrásainak nem kevesebb, mint 45 százalékát klímavédelemre fordítja, ami évente mintegy 40 milliárd dollárt von el a szegénység és az éhínség felszámolását célzó erőfeszítésektől.

Napjaink klímavédelemről folyó diskurzusában két, egymásnak igencsak ellentmondó állítást is megfogalmaznak. Egyfelől szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a beígért klímavédelmi intézkedéseknek súlyos gazdasági káruk lesz. Egy új jelentésben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) azt állapította meg, hogy a nettó zéró széndioxid-kibocsátás 2050-re történő elérése valószínűleg „az emberiség legnagyobb kihívása lesz, amivel valaha is szembesült”. Ezzel igen magasra tették a lécet felülmúlva a II. világháború, a fekete pestis és a koronavírus jelentette problémákat.