Kiotó rossz ötlet volt

Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondják nekünk, hogy a nap- és a szélenergia a villamos energia legolcsóbb formája, a kormányoknak világszerte 1,8 ezer milliárd dollárt kellett költeniük tavaly a zöld átmenetre. „A szél és a napenergia már most is jelentősen olcsóbb, mint a szén és az olaj” – egyszerűen így igazolja Joe Biden amerikai elnök a zöld támogatásokra fordított több száz milliárd dollárt. Valójában az az érvelés, hogy a szél- és napenergia a legolcsóbb, a zöld lobbisták, aktivisták és politikusok által világszerte használt kifejezés.

A világ gazdag felének túl sok politikusa és klímavédelmi aktivistája elfelejti, hogy a bolygó nagy részét továbbra is szegénység és éhínség sújtja. Mégis a gazdag országok egyre nagyobb mértékben költenek fejlesztési segélyek helyett klímavédelemre. A Világbank, amelynek elsődleges célja a szegénység felszámolása, most bejelentette, hogy forrásainak nem kevesebb, mint 45 százalékát klímavédelemre fordítja, ami évente mintegy 40 milliárd dollárt von el a szegénység és az éhínség felszámolását célzó erőfeszítésektől.

Az emberi történelem azt mutatja, hogy az energia rendszerek átalakítása - főleg nagy gazdaságok esetében - hosszú időt, akár 50-100 évet is igénybe vesz. Az EU előtt álló 30 év nagyon kevésnek tűnik, hogy ezt a teljes változást végre lehessen hajtani és a célként kitűzött nettó nulla üvegház hatású gáz emissziót elérje a 28 tagállam. Ráadásul először fordul elő az emberiség története során, hogy a kibocsátás csökkentése a cél és nem kizárólag az, hogy javítsunk az energiarendszer hatékonyságán.