Okos célokat kell kitűznie az ENSZ-nek

A világ számos kihívással néz szembe, az infláció és a magas kamatok hatásaitól kezdve a koronavírus-járvány elhúzódó következményein át az olyan geopolitikai konfliktusokig, mint Oroszország ukrajnai inváziója. Mindezek közepette idén elérkeztünk a fenntartható fejlődési célok félidejéhez is (a 2030-ra szóló célkitűzéseket ugyanis 2015-ben fogadták el az ENSZ tagállamai – a szerk.). Ezek a célkitűzések igen sok, összesen 169 vállalást tartalmaznak, miután a világ vezetői mindenkinek mindent megígértek.

Az emberi történelem azt mutatja, hogy az energia rendszerek átalakítása - főleg nagy gazdaságok esetében - hosszú időt, akár 50-100 évet is igénybe vesz. Az EU előtt álló 30 év nagyon kevésnek tűnik, hogy ezt a teljes változást végre lehessen hajtani és a célként kitűzött nettó nulla üvegház hatású gáz emissziót elérje a 28 tagállam. Ráadásul először fordul elő az emberiség története során, hogy a kibocsátás csökkentése a cél és nem kizárólag az, hogy javítsunk az energiarendszer hatékonyságán.

Az adófizetők és a politikusok gyakorlatilag mindenütt egyetértenek abban, hogy több pénzt kellene fordítani a gyermekek oktatására. Nyilvánvaló dolog, hogy a jobb oktatás révén a gyerekek könnyebben tudnak az életben elindulni. Átgondoltan kell azonban e téren cselekednünk. Sok népszerű oktatási beruházásnál alig vagy semennyire sem bővül a gyerekek tudása, miközben ritkán hallunk a leghatékonyabbnak tekintett befektetésekről.