Ötven év pánik és katasztrófával riogatás nem oldotta meg a problémákat

A világ gazdag felének túl sok politikusa és klímavédelmi aktivistája elfelejti, hogy a bolygó nagy részét továbbra is szegénység és éhínség sújtja. Mégis a gazdag országok egyre nagyobb mértékben költenek fejlesztési segélyek helyett klímavédelemre. A Világbank, amelynek elsődleges célja a szegénység felszámolása, most bejelentette, hogy forrásainak nem kevesebb, mint 45 százalékát klímavédelemre fordítja, ami évente mintegy 40 milliárd dollárt von el a szegénység és az éhínség felszámolását célzó erőfeszítésektől.

Huszonnégy év telt el a kiotói egyezmény elfogadása óta, amely az első, széndioxid-kibocsátás csökkentését ígérő globális megállapodás volt. Az emisszió mértéke azonban tovább növekedett, mivel egyetlen egy politikai vezető sem akar nagy költségeket megfizettetni az állampolgáraival. Amire szükség van, az az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a zöld energia kutatására. Ha a világ egy olyan zöld energiát talált volna már fel, amely olcsóbb a fosszilis energiahordozókhoz képest, akkor megoldottuk volna a globális felmelegedés kérdését.

A gazdag világ fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos képmutatása teljes mértékben megmutatkozik abban, ahogy reagált az Oroszország ukrajnai invázióját követő globális energiaválságra. Miközben a vagyonos G7-országok arra intik a világ szegény államait, hogy a klímavédelmi aggályok miatt csak megújuló energiaforrásokat használjanak, Európa és az Egyesült Államok könyörög az arab országoknál, hogy azok növeljék az olajkitermelésüket. Németország pedig újraindítja szénerőműveit, miközben Spanyo