A klímaperek a demokráciát ássák alá

A híreket követve könnyen azt hihetnénk, hogy a világ szétesik: gondoljunk a klímaváltozásra, a politikai megosztottságra, az államcsínyekre, a világjárványra, Oroszország Ukrajna elleni könyörtelen háborújára, a Hamász igazolhatatlan gyilkosságaira és a közel-keleti helyzet széles körű erőszak felé tolódására. Mielőtt pánikba esnénk, érdemes egy kicsit hátrébb lépni, hogy megfelelő perspektívából szemléljük a jelenlegi helyzetet.

Ha visszatekintünk a klímavédelmi agitáció több mint húszéves történetére, két jelenség rajzolódik ki: egyrészt a kampányolók makacsan vonakodnak attól, hogy elismerjék a kényelmetlen tudományos eredményeket, másrészt folyamatosan változnak az általuk hangoztatott történetek, amelyeket kezdetben kiemelten kezelnek, majd mellőzik azokat. Egy dolog nem változik: a közvélemény megrémítésére való törekvés, ami viszont rossz klímavédelmi politikát hozott létre.

Napjaink klímavédelemről folyó diskurzusában két, egymásnak igencsak ellentmondó állítást is megfogalmaznak. Egyfelől szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a beígért klímavédelmi intézkedéseknek súlyos gazdasági káruk lesz. Egy új jelentésben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) azt állapította meg, hogy a nettó zéró széndioxid-kibocsátás 2050-re történő elérése valószínűleg „az emberiség legnagyobb kihívása lesz, amivel valaha is szembesült”. Ezzel igen magasra tették a lécet felülmúlva a II. világháború, a fekete pestis és a koronavírus jelentette problémákat.